Szememben elfolyik e rút világ Elveszti metsző éleit Karmaival belém hiába vág Nem érzem fojtó késeit   De csontos kezem még mindig remeg Szívem rejtekét elönti a kín Torkom mélyében sikoltás-sereg Bőrömből több éve kifutott a szín   Szellemként lebegek a nap felé Égeti áttetsző…

Indákkal körbefont kőalak: múltam Mesterien faragott díszremek Testére rúnákat faragtak a múltban Helyükön mára már kopottas kőüreg   Finom arcát simítom véráztatta kézzel Gyengéden siratom gyönyörét Ürességem eggyé lesz ő ürességével Mikor kardja szívemet szeli szét   Húsból nyíló…