Kavargó, örvénylő különböző szemek Hazugságot, igazságot mondhatnak neked   Őszintén néznek, szándékuk rejtély Nem tudhatod biztosan, hogy vesztettél vagy nyertél   Lelkük lehet nekik jószándékkal tele, De attól még nem biztos, hogy igazság jár vele   Mit tehetsz tehát, ha szemek vesznek…

Tétova nyúlként Lapulok a fűben Vadak vesznek körül Széna vagyok tűben   Száz vicsorgó szempár Pásztázza a lelkem Magamként feküdtem, De más emberként keltem   Nagy tudás, hatalom Rejtvényekbe rejtve Rétegekben bujkál S elvész az értelme   Elegánsan vonagló Szebbnél szebb…

    Félmosoly fogódzkodik Félénken az arcomon Van-e néki ottan helye? Valós-e a tartalom?   Körbenézek, nem lát senki, Orrom alatt kuncogok Sejtésem van csupán miért, Pontos okot nem tudok   Nárcisztikus kicsiny öröm Csiklandozza tudatom Honnan jött és miért van itt: Azt még most is…