Hallgatag hústömegek
Kőtömbökként ülnek
Múlnak az évek,
De ők nem őszülnek
Zakkantan zakatolva
Zeng nekik a talaj
Hideg arcuk meg se rezdül,
Ott maradnak. Se baj!
Semmi-létük megnyugtató,
Egyszerű és monoton
Úgy ülnek ott, mint kopott székek
Egy vénséges vonaton
Szájuk néma,…