Tétova nyúlként

Lapulok a fűben

Vadak vesznek körül

Széna vagyok tűben

Száz vicsorgó szempár

Pásztázza a lelkem

Magamként feküdtem,

De más emberként keltem

Nagy tudás, hatalom

Rejtvényekbe rejtve

Rétegekben bujkál

S elvész az értelme

Elegánsan vonagló

Szebbnél szebb mondatok

Üresen konganak

Hüvelyük elhagyott

Szépajkú költők

Nagy szavakat zengve

Üres locsogásuk

Oltják az emberbe