Botladoznak, vánszorognak, kúsznak a selejtek Rendszertelen szívdobbanást okoznak a sejtek   Gyötrelmes szorításba fájdul meg a torok Kínkeserves szenvedésben lelked sültként forog   Miért nem marad nyugodtságban, egyhelyben a szellem? Végtelen vad vizében miért kell…

Szívembe tőr Némán hatol Lelkem katonája Kardjába hajol   Tántorgok, elesek, Magamba zuhanok Reményem már csak Összetört darabok   Lelkem arcán ül Fájdalmas, torz vigyor Egyszer tán kisimul Nem tudom, hogy mikor   Roskadtan fekszem ott Sebzett hullám bűzlik Fejem vad…

Kegyetlen karmok karcolják a sebem, Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.   Ha véget ér, nem múlik, továbbra is fáj, Fülembe átkot súg ezer képzelt száj.   Szenvedek, izzadok, mikor lesz már vége? Miért kellett megszületnem erre a vidékre?   Lelkem satu fogja, reccsen egy…

Félhomályos, hűs szobában Színes fények folyama Lüktető, halk zene száll, Mint szívverésnek hányada   Kezem sikolt, belsőm feszül, Nem múlik a fájdalom Miért kínoz? Miért nem enged? Elmondani nem tudom   Elmém ködös, szemem üres, Tükrözi a fényeket Képzeletem a falakra Képzel képzelt…