Félhomályos, hűs szobában

Színes fények folyama

Lüktető, halk zene száll,

Mint szívverésnek hányada

Kezem sikolt, belsőm feszül,

Nem múlik a fájdalom

Miért kínoz? Miért nem enged?

Elmondani nem tudom

Elmém ködös, szemem üres,

Tükrözi a fényeket

Képzeletem a falakra

Képzel képzelt lényeket

Száraz ajkam hideg sörért

Sóvárogva epedne

Innom viszont tiszta fejjel

Máshogy nem is lehetne

Tehetetlen vereségben

Beveszek egy pirulát

Aggodalmam, szenvedésem

Ürességbe fordul át