Kegyetlen karmok karcolják a sebem,

Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.

Ha véget ér, nem múlik, továbbra is fáj,

Fülembe átkot súg ezer képzelt száj.

Szenvedek, izzadok, mikor lesz már vége?

Miért kellett megszületnem erre a vidékre?

Lelkem satu fogja, reccsen egy nagyot,

Megtörök, ennyi volt, és már itt sem vagyok.

"Bárcsak..." sóhajtok fel, "...ilyen egyszerű volna",

De ezer szájnak keze ránt le a pokolba.

Szorítják, csavarják összetörött lelkem.

Megtörik-e egyszer? Nem tudom, csak sejtem.