Fölköhögött érzelmeim
Sorvadnak a kezemben
Elhalt öröm, szilárd könnyek
Raboskodnak szememben
Múlt fájdalmas emlékei
Belémmarnak bőszen, vakon
Megszoktam már kaparásuk
Elme-ajtóm rájuk csapom
Zsúfolódnak, tömörülnek
Görbe körmük réseket váj
De mindezek ellenére
Kitart még az öreg…