Fölköhögött érzelmeim
Sorvadnak a kezemben
Elhalt öröm, szilárd könnyek
Raboskodnak szememben
Múlt fájdalmas emlékei
Belémmarnak bőszen, vakon
Megszoktam már kaparásuk
Elme-ajtóm rájuk csapom
Zsúfolódnak, tömörülnek
Görbe körmük réseket váj
De mindezek ellenére
Kitart még az öreg raktár
Tehetetlen dühtengerük
Sok hullámja viharos
Kitörni még nem tud így se,
De mit talál: félremos
Lélekhajóm hánykolódik
Harcot vív a vizeken
Ha egy hullám elsodorja
Árát, azt én fizetem
Sebes testtel kapaszkodom
Erősen az árbócba
Nem engedem, pedig tudom,
Hogy el vagyok kárhozva
