Szürke liliomok láttatok-e napfényt?

Borzolgat-e még a tavaszi szellő?

Gyermekek voltunk mindannyian rég,

De egyszer minden gyermek felnő

Kitart-e még a táptalaj édese?

Életadó folyam éri-e talpatok?

Vagy hamuvá vált az egykor meleg föld

És víz többé nem oltja szomjatok?

Hiába virágzol gyönyörűen, szépen

Rothadás csontmarka megragad

Lehet, hogy megmarad szépséged egy képen,

De rútságod úgyszintén ottragad

Nem szánt már paraszt, szorgos kezével

Mocskos, eltorzult földeken

Termékeny magvak nem szállnak a széllel

Friss gyümölcs korhadt fán nem terem

Rothadó múltból virágzik a jövő,

Ha nincs méreggel telve a táptalaj

Újra virágzik Istennek kertje

Szebben és teltebben, mint tavaly