Bizonytalan bonyodalmak gabalyodnak gondtalan Jövőm stabil alapja vaj meddig marad hontalan?   Félelemnek semmi nyoma, üvegcséje lakatlan Ürességem kulcsa viszont benne van a lakatban   Tudatomnak szerelvénye térkép nélkül zakatol Nem tudom, hogy mikor vagyok, de majd kikötök…

Szellemes szavakkal szólalok Vagy csak próbálok néha Gondolataim gyakran lesznek Nyelvemnek martaléka   Szavak járnak körbe-körbe Én csak ülök ott középen Fáradt fejjel, elgyötörve Nézek szét a nyári képen   Öreg víztoronyként állok Nehéz vagyok, ingatag Szóvirágok kertje nyílik A…

Elhagyott gondolatok Össze-vissza hevernek Szomorú sorsukról Nem tudnak, s nem tehetnek   Zavart elmék Eltévedt gyermekei ők Nem létező holttestükkel Telnek temetők   Kínkeserves siralmukat Nem hallhatja senki sem Senkinek nem hiányoznak Eltűnnek a semmiben

Megmaradt a karó Leverték erősen Hiába rángattam Finoman vagy bőszen   Lazult kicsit ugyan Láncom nem oly feszes Meggyötört testem viszont Továbbra is sebes   Ledőlök a karóra Támaszkodom azon Fogvatartóm nekem És egyszerre támaszom   A lánc hideg vasa Bokámat harapja Nem tudom…

Szürke liliomok láttatok-e napfényt? Borzolgat-e még a tavaszi szellő? Gyermekek voltunk mindannyian rég, De egyszer minden gyermek felnő   Kitart-e még a táptalaj édese? Életadó folyam éri-e talpatok? Vagy hamuvá vált az egykor meleg föld És víz többé nem oltja szomjatok?   Hiába virágzol…

Látja maga előtt, Időnként feltűnik Mielőtt megfogná Ő maga eltűnik

Futkos a hátamon, Vánszorog fel-alá Néha, hogy megpihenjen Ledől egy fal alá   Szemei sötétek, Tüdeje zakatol Lábait elhagyta Útközben valahol   Továbbvánszorog Keresgél szorgosan Gondtalan gondjait Gondozza gondosan   Szólni akarna, De hangja megremeg Ha meg tudna…

Fölköhögött érzelmeim Sorvadnak a kezemben Elhalt öröm, szilárd könnyek Raboskodnak szememben   Múlt fájdalmas emlékei Belémmarnak bőszen, vakon Megszoktam már kaparásuk Elme-ajtóm rájuk csapom   Zsúfolódnak, tömörülnek Görbe körmük réseket váj De mindezek ellenére Kitart még az öreg…