Félmosoly fogódzkodik

Félénken az arcomon

Van-e néki ottan helye?

Valós-e a tartalom?

Körbenézek, nem lát senki,

Orrom alatt kuncogok

Sejtésem van csupán miért,

Pontos okot nem tudok

Nárcisztikus kicsiny öröm

Csiklandozza tudatom

Honnan jött és miért van itt:

Azt még most is kutatom

Mit csinálok? Miért somolygok?

Egy lelket sem érdekel

De az érzés egyhelyben áll,

Eszében sincs menni el

Ekkor viszont megjelenik

Elmém undok pásztora

„Nem tudom, hogy honnan jöttél,

De nyomban visszamész oda!”

Bunkósbotja nagyot suhint,

Rá az érzés orrára

Az szűkölve lohol vissza

Annak kicsiny odvába