Derekam vasmacska
Süpped az ágyamba
Felállnék lábamra
De a kék nem hagyja
Térde mellkasomon,
Mint ezernyi elefánt
Súlya lent tart, elnyom engem,
De keze sose bánt
Kiszáradt ajkamat
Kék mézzel itatja
Szomjazó lelkemnek
Tetszik a zamatja
Jól tudom, fojtani
Akar engem a kék,
De színe oly pompázó,
Oly gyönyörű szép
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
