Horzsolások - 87
Köznapi létben oson az unalom
Amint kezed tétlen már ott ül a nyakadon
Elmédben a gyógyuló sebeket vakarja
Régi sérüléseket szakít fel a karma
Dús gondolattömeg árad ki belőle
Örömödre úgy vetődnek, mint birkák a mezőre
Lefeded, kötözöd a rengeteg lyukat
Némi idő múltán már javulást…