Köznapi létben oson az unalom Amint kezed tétlen már ott ül a nyakadon   Elmédben a gyógyuló sebeket vakarja Régi sérüléseket szakít fel a karma   Dús gondolattömeg árad ki belőle Örömödre úgy vetődnek, mint birkák a mezőre   Lefeded, kötözöd a rengeteg lyukat Némi idő múltán már javulást…

    Szilánkok hevernek A csempén szétszórva Van amelyik éles S van amelyik csorba   Óvatos tudattal Nagymacskaként lépdelsz Csupasz lábaidra Úri cipőt képzelsz   De hiába suhansz Akárcsak egy szellem Sebbel szabdalt lábaidból Új vérpatak serken   Azonban nem kiáltasz Amíg a kín…