Szemhéjamat vashorgony Húzza álomtengerebe, De vastag lánca megakad, Nem engedi lejjebbre   Két világ közt lebegek Elbódít a fáradtság Szemem néha becsukom, Hogy mások is láthassák   Szívem erős, tettrekész Dobbanna a kalandba Fáradtságom erős kézzel Temetne a talajba   Nem számít mit…

Keresetlen szavaimat Hallhatja az éjjel Már elhagytam önmagamat Itt-ott, szanaszéjjel   Csizmám orra fagyos, Felülete kopott Fehér ruhám kölcsönkaptam, De tisztasága lopott   Tétlenségem múló idő Fáradtsággá fejtette Sóhajtásom teljességgel Jelentését vesztette   Kitartásom feszülő…