Sötétben suhan sejtelmes bájjal Színeket érint esti tájjal Közeledik, majd távolodik s eggyé válik a láthatárral   Hamis csend jár körbe belül Nesz-port szórva rendetlenül Őrjáratban elfáradva utazókhoz társul szegül   Sebesen szel át időt, teret Mohón falva a síneket Néma, megtört…

    Szilánkok hevernek A csempén szétszórva Van amelyik éles S van amelyik csorba   Óvatos tudattal Nagymacskaként lépdelsz Csupasz lábaidra Úri cipőt képzelsz   De hiába suhansz Akárcsak egy szellem Sebbel szabdalt lábaidból Új vérpatak serken   Azonban nem kiáltasz Amíg a kín…