Törött üveg vagyok Tartalmam szivárog De a drága folyam lakhelye Nem pohár, hanem árok   Szemem ürege Üresen tekint a mélybe Gyenge lábbal lép fel A keskeny szegélyre   Szavaim is üresek, Rímtelenek, kuszák Alkotásom nem pödri Kevélyen bajuszát   Véres körmöm kapar A kiutat…

Horpadt szemű, rusnya féreg Ne gyötörjél kérve kérlek Így is már több sebből vérzek Alig élek Alig élek   Hálni jár belém a lélek Van nyelvem, de nem beszélek Nincs félelmem, mégis félek Alig élek Alig élek   Szeretnél, ha szeretnélek? Kétlem én azt, nem remélek Nem szól rólam vidám…

Elveszett, gyermeki kóborgó szellem Homályos szemekkel botorkál bennem Segélykiáltásoktól a hangja megrekedt Övének nem mondja senki a gyermeket   Teste megvénül, lelkét rozsda lepi De hiányzó darabját még mindig keresi Elsorvad, kiszárad, tövig ég a léte Nem tudja, hogy leljen ölelő…