Indákkal körbefont kőalak: múltam Mesterien faragott díszremek Testére rúnákat faragtak a múltban Helyükön mára már kopottas kőüreg   Finom arcát simítom véráztatta kézzel Gyengéden siratom gyönyörét Ürességem eggyé lesz ő ürességével Mikor kardja szívemet szeli szét   Húsból nyíló…

Megkopott bölcsőben ringat a világ Repedések hálóznak rajta szét Ha nem látnál külsején különféle hibát Azt mondanád talán, hogy „Jaj, de szép!”   A bölcsőből kiesvén keservesen felsírsz, De arcodra nem ül ki döbbenet Sosem tudhatod, hogy mennyi az mit elbírsz S legtöbbször ez hozza…