Elment a kedvem Már évek óta távozott Képeslapot nem küldött És cigarettát sem hozott   Időnként megpillantom Részegen egy kocsmában Meg kell mondjam: sosem láttam  Őt még ilyen ocsmányan   Égő arccal elkerülöm, Tagadom, hogy ismerem Bármennyire fáj szívemnek, Mert igazán…

Szememben elfolyik e rút világ Elveszti metsző éleit Karmaival belém hiába vág Nem érzem fojtó késeit   De csontos kezem még mindig remeg Szívem rejtekét elönti a kín Torkom mélyében sikoltás-sereg Bőrömből több éve kifutott a szín   Szellemként lebegek a nap felé Égeti áttetsző…

Gyertyát gyújtottam az oltárnál magamnak Hideg csönddel fogadnak templomok Elfojtott visszhangja jár suttogó szavamnak Némán hallgatják sirató angyalok   Az olvadt viaszba mélyesztem ujjaim Kellemes fájdalom érinti testemet Fáj, hogy nem vagy itt, pedig sose voltál Ha mégis: Jóságod mi okból…

Indákkal körbefont kőalak: múltam Mesterien faragott díszremek Testére rúnákat faragtak a múltban Helyükön mára már kopottas kőüreg   Finom arcát simítom véráztatta kézzel Gyengéden siratom gyönyörét Ürességem eggyé lesz ő ürességével Mikor kardja szívemet szeli szét   Húsból nyíló…

Megkopott bölcsőben ringat a világ Repedések hálóznak rajta szét Ha nem látnál külsején különféle hibát Azt mondanád talán, hogy „Jaj, de szép!”   A bölcsőből kiesvén keservesen felsírsz, De arcodra nem ül ki döbbenet Sosem tudhatod, hogy mennyi az mit elbírsz S legtöbbször ez hozza…