Éhségnek csontfoga
Kegyetlenül szorít
Marcangol, széthasít,
Sebekkel beborít
Kiharap belőled
Egy újabb darabot
Helyén csak fájó
Üresség marad ott
Törékeny héjadnak
Vékonyodik fala
Hol egykor te voltál
Most semmi sem vala
Szomorú arcod már csak
Hamisított festmény
Felszínes…
Süvölt a szél
Fülembe lágyan
A néma szó párnám,
A jelen meg ágyam
Fess pillanatok
Ugranak, rohannak,
De csak a fájdalmat
Tartom meg magamnak
Mégis ugyan mit ér
A szabad akarat,
Ha szellemed elsorvad
Az élet súlya alatt
Törött üveg vagyok
Tartalmam szivárog
De a drága folyam lakhelye
Nem pohár, hanem árok
Szemem ürege
Üresen tekint a mélybe
Gyenge lábbal lép fel
A keskeny szegélyre
Szavaim is üresek,
Rímtelenek, kuszák
Alkotásom nem pödri
Kevélyen bajuszát
Véres körmöm kapar
A kiutat…
Örömteli? Nem is tudom
Nincs romlatlan gondolatom
Lebegek a föld alatt
Belőlem több nem maradt
Mondhatnám, hogy itt vagyok,
De azok csak mondatok
Kötetlenül szállnak, lazán
Egyszer visszatérnek talán
Telnek napok, hónapok
Magvaim már szép nagyok
Novellákká burjánzottak
A…