Botladoznak, vánszorognak, kúsznak a selejtek Rendszertelen szívdobbanást okoznak a sejtek   Gyötrelmes szorításba fájdul meg a torok Kínkeserves szenvedésben lelked sültként forog   Miért nem marad nyugodtságban, egyhelyben a szellem? Végtelen vad vizében miért kell…

Ritmusa a csöndnek: Szervezetlen zaj Ha dallama lenne Az lenne csak baj   Szokatlan muzsika Nem látja a szemed Szépségét nem hallod Csak, ha megfigyeled   Ezernyi hangszerének Nem is tudom nevét Minden egyes pillanatban Végrehajt egy cserét   Hanghadseregnek kell A levegőt…

Kavargó, örvénylő különböző szemek Hazugságot, igazságot mondhatnak neked   Őszintén néznek, szándékuk rejtély Nem tudhatod biztosan, hogy vesztettél vagy nyertél   Lelkük lehet nekik jószándékkal tele, De attól még nem biztos, hogy igazság jár vele   Mit tehetsz tehát, ha szemek vesznek…

Szívembe tőr Némán hatol Lelkem katonája Kardjába hajol   Tántorgok, elesek, Magamba zuhanok Reményem már csak Összetört darabok   Lelkem arcán ül Fájdalmas, torz vigyor Egyszer tán kisimul Nem tudom, hogy mikor   Roskadtan fekszem ott Sebzett hullám bűzlik Fejem vad…

Kegyetlen karmok karcolják a sebem, Szorítják, csavarják, nem jó ez így nekem.   Ha véget ér, nem múlik, továbbra is fáj, Fülembe átkot súg ezer képzelt száj.   Szenvedek, izzadok, mikor lesz már vége? Miért kellett megszületnem erre a vidékre?   Lelkem satu fogja, reccsen egy…

Tétova nyúlként Lapulok a fűben Vadak vesznek körül Széna vagyok tűben   Száz vicsorgó szempár Pásztázza a lelkem Magamként feküdtem, De más emberként keltem   Nagy tudás, hatalom Rejtvényekbe rejtve Rétegekben bujkál S elvész az értelme   Elegánsan vonagló Szebbnél szebb…

    Félmosoly fogódzkodik Félénken az arcomon Van-e néki ottan helye? Valós-e a tartalom?   Körbenézek, nem lát senki, Orrom alatt kuncogok Sejtésem van csupán miért, Pontos okot nem tudok   Nárcisztikus kicsiny öröm Csiklandozza tudatom Honnan jött és miért van itt: Azt még most is…

Zajosan zengő zizgentyűk Zúgnak a szélben szűntelen Zord, züllött zebracsordák Ziláltan szállnak szenvtelen   Hangos hangokat hallatnak Hideg testük tombol Hontalan hordaként hallgatják Heves tudásom, tanomból   Feslett foguk fehérlik Fényesen vakít villanása Falkájuk feje…

Hallgatag hústömegek Kőtömbökként ülnek Múlnak az évek, De ők nem őszülnek   Zakkantan zakatolva Zeng nekik a talaj Hideg arcuk meg se rezdül, Ott maradnak. Se baj!   Semmi-létük megnyugtató, Egyszerű és monoton Úgy ülnek ott, mint kopott székek Egy vénséges vonaton   Szájuk néma,…

    Tudod, hogy nem szabad, Viszont nem érdekel Józan eszed könyörögve A földön térdepel   Ránézel szelíden Szánakozó mosoly arcod A lovak közé csapsz lazán És szekered a falnak hajtod   Összetört testedet Fájdalmasan siratod Létednek megszűnését Többé nem akarod   Felveszlek…