Félig átsült térdkalácsok
Hevernek a parlagon
Nem is tudom mit várok
Annyira a hajnalon
Szende testek öntudatlan
Békességben fekszenek
Sötét fedte, ernyedt testük
Időnként még reszketeg
Fáradt szemem, gyönge testem
Az asztalra rátapad
De nincs oly bárány, ki elveszhet
Eme pásztor-szív alatt
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
